Napló 1935-1946 I-II.

Leírás

Gyarmati Fanni (1912-2014) Radnóti Miklós felesége és múzsája 1935 januárjában, huszonhárom éves korában, néhány hónappal a költõvel kötött házassága elõtt kezdett naplót írni. A bejegyzéseknek 1946 szeptemberében szakadt vége, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben meggyilkolt költõt Budapesten is eltemették. A tizenkét éven át, sokszor napi rendszerességgel vezetett napló tehát egyszerre korrajz és személyes sorstragédia. Az olvasó elõtt megelevenedik a Radnóti házaspár szûkebb élete és környezete: bepillanthatunk a haladó magyar irodalmi és mûvészeti élet hétköznapjaiba egy mind jobban fasizálódó országban, hallhatunk a sûrû baráti összejövetelekrõl, a párizsi utazásokról, mindennapi apró-cseprõ ügyekrõl, és nem utolsósorban betekintést nyerhetünk egy fiatal, felnõtt, dolgozó nõ életébe is, aki legfõbb feladatának azt tekintette, hogy a háttérbõl minden lehetséges eszközzel segítse férje költõi kibontakozását. Gyarmati Fanni mélyen tisztelte és rajongásig imádta a férjét: megkérdõjelezhetetlenül hitt az általa csak ,,Mik"-nek hívott Radnóti költõi tehetségében.
Az évek múltával aztán a történelmi események érthetõ módon egyre inkább beszüremkednek a Napló személyes feljegyzései közé. A háború árnyékában élõ házaspár mindennapjait erõszak, nélkülözés, kiszolgáltatottság és embertelen törvények tucatjai teszik mind nehezebbé. Nem sokkal azután, hogy férjét, Radnóti Miklóst harmadszor is elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia, Budapestre visszatérve pedig megdöbbentõ lélekjelenléttel és energiával próbálta megmenteni a családját. A tragédia azonban – mint tudjuk – mégis bekövetkezett.
Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma maradjon mindannak, ami kettõjükkel történt. A megrázó és páratlan értékû szöveg két kötetben kerül az olvasók elé.