Kiálts, város! – Drámák

Leírás

Debrecent történelme folyamán soha nem védte sem kõfal, sem vár, sem hegy; a vérzivataros századokban polgárainak szorgos munkája és rendíthetetlen hite tartotta meg. A Szabó Magda mûveiben már-már mitikus személlyé formálódott, nagybetûs Város, a "haza" a színhelye és bizonyos értelemben a fõszereplõje a kötet két színdarabjának.

A Kiálts, város! címû történelmi drámát Szabó Magda megrendelésre, Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára írta. Az 1604-ben, a Bocskai-felkelés kitörésekor játszódó darab cselekménye egyetlen, krimibe illõ kérdés körül forog: ki ölte meg Debrecen város tanácsnokát, Borzán Gáspárt? A gyanúsítottakat, királyokat, hadvezéreket és vallásreformátorokat az írónõ az Elõjátékban szembesíti egymással, és hamar kiderül, hogy noha egyikük sem ismerte Borzánt, mindannyian felelõsek a haláláért. A tanácsnok meggyilkolása azonban talán még súlyosabb erkölcsi dilemmát vet fel. Vajon a három hatalom: az Oszmán Birodalom, a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség határán, valamint két vallás: a katolicizmus és a kálvinizmus ütközõpontján fekvõ, ostromlott szigetté vált civís városnak a megmaradásért vívott küzdelemben joga van-e veszni hagyni, feláldozni legértékesebb embereit? Debrecen mindenekelõtt és mindenekfölött?

Az 1977-ben bemutatott Régimódi történet Szabó Magda egyik legolvasottabb könyvének, az azonos címû, családja történetét feldolgozó nagyregénynek a színpadi változata. Írói bravúr, ahogyan a közel ötszázoldalas mûvet a kereskedõ Rickl família és az arisztokrata Jablonczay család három generációjának sorsát megjelenítõ, megkapó és megrendítõ drámává formálja. Egy letûnt és mégis máig ható kort idéz meg, a "vér és arany századába" fordult 1900-as évek ellentmondásos polgári és dzsentrivilágát, Debrecennek és környékének katolikus és protestáns társadalmát. A darab középpontjában két erõs nõ áll: a nagyanya, Rickl Mária, és az unoka, Jablonczay Lenke. Két, történetükben különbözõ, mégis egymásra rímelõ asszonyi sors. Egyik is, másik is azt példázza, hogyan lehet és kell minden körülmények között talpon maradni, büszkén, emelt fõvel szembenézni az élettel, és megharcolni a szabadságunkért.

SZABÓ MAGDA 1917-ben született Debrecenben. 1940-ben szerzett latin-magyar szakos diplomát, majd latintanárként dolgozott. Írói pályáján költõként indult. 1949-ben, ugyanazon a napon, amelyen odaítélték, vissza is vonták a Baumgarten-díját, majd 1958-ig nem publikálhatott. Az ismertséget a Freskó és Az õz címû regények hozták meg számára. A családi titkok és történetek, a nõi sorsok, a hétköznapi emberi kapcsolatok kiismerhetetlen érzelemvilága visszatérõ motívumai mûveinek. Jó néhány önéletrajzi ihletésû regénye született, melyek kedvelt helyszíne szülõvárosa. Regényeit számtalan nyelvre lefordították, Az ajtó 2015-ben felkerült a New York Times sikerlistájára is. Munkásságát rangos díjakkal ismerték el: Kossuth-díj (1978), Nemes Nagy Ágnes-díj (2000), Prima Primissima díj (2003). 2007-ben, kilencvenéves korában, olvasás közben érte a halál.