Idõfutár 7. – Az ellopott idõgép

Leírás

Idõfutár – hetedszer!

Egy lezárult sorozat – amelynek mégsincs vége!

Ha újra találkozni szeretnél Hannával, Szabikával, Edinával, Tibivel, Géza bácsival, Rogyák Marival, Benedicttel és a többi régi jó ismerõssel…

Ha már hiányzott Hanna néni…

Ha szeretnél újra borzongani, de közben újra sokat nevetni…

És fõleg, ha szeretnél újra az idõben utazni…

Akkor kalandra fel!

"A hazatérésük után, mikor még mindenkiben élénken élt az együtt átélt rémisztõ események emléke, egy dologban egyetértettek. Hogy soha, semmilyen körülmények között nem beszélnek arról, mi történt velük valójában. A lényeg úgyis az volt, hogy mindenki hazajött! Épen és egészségesen.

Megállapodtak abban, hogy innentõl az "idõutazás" szó is tabunak számít. A dolog nem szorult magyarázatra. A gyerekek iszonyodtak még csak gondolni is arra, hogy a felnõttek mire lennének képesek, ha tudomást szereznének egy mûködõ idõgéprõl. És nekik ráadásul több is volt. Biztonságba helyezni vagy megsemmisíteni õket? Ez volt az elsõ számú kérdés. A sors szerencsére a kezükre játszott: a búravárosi idõgép motorja kigyulladt a landolásnál. Ám átengedni az enyészetnek mégsem merték. Ennél sokkal jobb ötletnek tûnt, hogy átszállítsák Géza bá hétvégi házába, Tahiba. Kempelen sakkasztalát Bujdosóné ajánlotta fel a Technikatörténeti Múzeum számára. A körzõt azonban közmegegyezéssel Hanna gondjaira bízták, hogy véletlenül se lehessen többé beindítani. Már csak a hadronról kellett gondoskodniuk. Ebben Tekla anyja, Pusztai professzor volt a segítségükre. A gépet szétszerelte, és darabjait a szegedi Szuperlézer atombiztos kódokkal ellátott páncélszekrényeinek mélyére rejtette."