Fogság

Leírás

Egy század: idõszámításunk szerint az elsõ, melyet jól ismerünk és amelyet nem ismerhetünk, amelyben mitikus és valós idõ és tér egymásba gabalyodik. A hasadás százada, régi és új tények és talányok, hitek és hitetlenségek, a római béke és hallatlan méretû vérengzések kora. Ekkor kezdõdik az új Európa – egy új szövetséggel -, és ér véget a régi. A Krisztus halála körüli esztendõktõl a zsidó háború végéig követhetjük fígyelemmel Spiró György új regényének hõsét, a római zsidó diaszpórában felcseperedett rövidlátó fiút, Urit, akivel elképesztõ kalandok, örömök és szomorúságok esnek meg. Titokzatos módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge, tapasztalatlan fiút. Uri Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián át vándorol, és csak évek múlva kerül vissza Rómába. Mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár elõtt, hol pedig a legsanyarúbb számkivetettség várja. Kis- és nagypolitikai kalamajkák gördítik tovább ezt a helyenként pezsgõ humortól könnyû, helyenként apokaliptikus képzettársításokban gazdag kalandregényt. Az olvasó hirtelen zuhan bele ebbe a folyamba, amely a Mediterráneum jellemzõ ókori helyszíneit érintve hömpölyög keresztül a „császárváltogató koron”, amikor semmi bizonyos nincsen, csak a változás, és amelyben ugyanaz eshetik meg legfelül, ami legalul. Ha a könyv olvasója e forrongásban a jelenre vagy esetleg ama legutóbbi és legvéresebb századra ismerne a felszín alatt, az csakis az õ kényszeres képzeletének szüleménye, melyre természetesen a mû nyitott; éppen úgy, ahogy minden másra: Istenre és emberre, közösségre és egyénre, a semmire és a végtelenre, az egyértelmûségekre és az ambivalenciákra a változások új dimenzióira.