Goriot apó
Balzac maga nevezte regényének hõsét, Goriot apót az apaság krisztusának. A mû ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedõ, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, õket mégis az utolsó pillanatig szeretõ öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevõ Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hõse, a legszebb nõk kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak elõtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hõs miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban kikevert alakja a szerzõ embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi kötelezõ érvényû mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk elõször képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfõbb színhelye, a nagy társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetõdik el. Rastignac híres szavai a temetõ hegyérõl látható esti Párizshoz: Most mirajtunk a sor! – nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.
950 Ft
Elfogyott
Leírás
Balzac maga nevezte regényének hõsét, Goriot apót az apaság krisztusának. A mû ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedõ, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, õket mégis az utolsó pillanatig szeretõ öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevõ Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hõse, a legszebb nõk kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak elõtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hõs miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban kikevert alakja a szerzõ embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi kötelezõ érvényû mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk elõször képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfõbb színhelye, a nagy társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetõdik el. Rastignac híres szavai a temetõ hegyérõl látható esti Párizshoz: Most mirajtunk a sor! – nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.