Out of stock
Egy meszely az fél icce – Szabó Magda ízei
Szabó Magda hagyatékából elõkerült két, kézzel írott, recepteket tartalmazó füzetecske. A megsárgult lapokon található ételek sokszínûsége és érdekessége csupán kultúrtörténeti szempontból is kiadásra érdemesíti õket, ám ezen felül olyan emlékekrõl van szó, amelyek számos szálon kötõdnek Szabó Magda életéhez és írói világához, és ahhoz a miliõhöz, amely a hétköznapokban körülvette õt. Vélhetõen ennek is köszönhetõ, hogy az írónõ gondosan megõrizte õket az utókornak.
Az Egy meszely az fél icce receptjeit nem az írónõ saját maga készítette el, de minden bizonnyal ezeket az ételeket ette gyerekkorában és a késõbbiekben is. A visszaemlékezések szerint egész életében ragaszkodott a házias ízekhez, azokat értékelte igazán.
A régebbi füzet – melybe az 1800-as évek végén kerültek az elsõ bejegyzések – belsõ borítóján a következõ felirat olvasható: Jablonczay Gizella szakácskönyve. Jablonczay Gizella neve jól ismert a Szabó Magda-olvasók elõtt, hiszen a családi mitológiát elbeszélõ Régimódi történet egyik fontos szereplõjérõl, az írónõ édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénjérõl van szó. A másik, szintén kézírásos füzet szerzõjét nem ismerjük, és a receptek valószínûleg késõbbi keletkezésûek. A receptek mellett található bejegyzések, kiegészítések arra utalnak, hogy mindkét szakácskönyvet gyakran forgatták, és a legtöbb recept valóban el is készült.
A két gyûjtemény közös vonása, hogy a korabeli irányvonalnak megfelelõen a francia ételkészítésen alapul. Egyik füzet sem spórolós, bõven bánik a mandulával, mogyoróval, tojással, és a ma már kevésbe hétköznapi és drága (például velõ, libamáj, szarvasgomba) alapanyagokkal. A receptek mögött egy változatos elkészítési módokat felvonultató, igényes, az újdonságokra nyitott, kifejezetten jómódú háztartás képe körvonalazódik elõttünk.
Mindenkinek ajánljuk, aki hajlandó egy kis gasztronómiai kalandozásra, és nyitott a különleges elkészítési módokra, hogy vállalkozzon a száz évvel ezelõtti konyhamûvészet rekonstrukciójára. Mindazoknak pedig, akik nem éreznek erre késztetést, talán épp ugyanannyi örömet okoz majd, ha olvasás közben megpróbálják átérezni azokat a régi ízeket és illatokat, amelyekben annak idején Szabó Magdának is része lehetett. Mint ahogy a családregényeiben is megelevenedik több mint száz év kultúrtörténete, úgy ebben a receptgyûjteményben is felfedezhetjük egy letûnt világ életmódjának, étkezési szokásainak lenyomatát.
4 499 Ft
Elfogyott
Leírás
Szabó Magda hagyatékából elõkerült két, kézzel írott, recepteket tartalmazó füzetecske. A megsárgult lapokon található ételek sokszínûsége és érdekessége csupán kultúrtörténeti szempontból is kiadásra érdemesíti õket, ám ezen felül olyan emlékekrõl van szó, amelyek számos szálon kötõdnek Szabó Magda életéhez és írói világához, és ahhoz a miliõhöz, amely a hétköznapokban körülvette õt. Vélhetõen ennek is köszönhetõ, hogy az írónõ gondosan megõrizte õket az utókornak.
Az Egy meszely az fél icce receptjeit nem az írónõ saját maga készítette el, de minden bizonnyal ezeket az ételeket ette gyerekkorában és a késõbbiekben is. A visszaemlékezések szerint egész életében ragaszkodott a házias ízekhez, azokat értékelte igazán.
A régebbi füzet – melybe az 1800-as évek végén kerültek az elsõ bejegyzések – belsõ borítóján a következõ felirat olvasható: Jablonczay Gizella szakácskönyve. Jablonczay Gizella neve jól ismert a Szabó Magda-olvasók elõtt, hiszen a családi mitológiát elbeszélõ Régimódi történet egyik fontos szereplõjérõl, az írónõ édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénjérõl van szó. A másik, szintén kézírásos füzet szerzõjét nem ismerjük, és a receptek valószínûleg késõbbi keletkezésûek. A receptek mellett található bejegyzések, kiegészítések arra utalnak, hogy mindkét szakácskönyvet gyakran forgatták, és a legtöbb recept valóban el is készült.
A két gyûjtemény közös vonása, hogy a korabeli irányvonalnak megfelelõen a francia ételkészítésen alapul. Egyik füzet sem spórolós, bõven bánik a mandulával, mogyoróval, tojással, és a ma már kevésbe hétköznapi és drága (például velõ, libamáj, szarvasgomba) alapanyagokkal. A receptek mögött egy változatos elkészítési módokat felvonultató, igényes, az újdonságokra nyitott, kifejezetten jómódú háztartás képe körvonalazódik elõttünk.
Mindenkinek ajánljuk, aki hajlandó egy kis gasztronómiai kalandozásra, és nyitott a különleges elkészítési módokra, hogy vállalkozzon a száz évvel ezelõtti konyhamûvészet rekonstrukciójára. Mindazoknak pedig, akik nem éreznek erre késztetést, talán épp ugyanannyi örömet okoz majd, ha olvasás közben megpróbálják átérezni azokat a régi ízeket és illatokat, amelyekben annak idején Szabó Magdának is része lehetett. Mint ahogy a családregényeiben is megelevenedik több mint száz év kultúrtörténete, úgy ebben a receptgyûjteményben is felfedezhetjük egy letûnt világ életmódjának, étkezési szokásainak lenyomatát.
