Zsidósors Magyarországon

Leírás

Lévai Jenõ (1892-1983) Budapesten született zsidó családban. A két világháború között a legismertebb sztárújságírók közé tartozott. Fontos lapoknál (az Újság, az Est-lapok,a Kis Ujság stb.) volt munkatárs, fõszerkesztõ, tulajdonos. Az elsõ világháborúról szóló kötetei nagy sikert arattak. Tényfeltáró újságíróként a hatalom számára kínos ügyek sorát leplezte le, többek között a zsidók deportálásában késõbb fõszerepet játszó Endre László zsidófaló gödöllõi fõszolgabíró üzelmeit, aki 1944-ben igyekezett a nyilasok kezére adni õt. Lévai a nemzetközi gettóban élte túl a vészkorszakot. A második világháború utáni három évben a magyarországi zsidóság tragédiájának és az odáig vezetõ útnak a leírásával, dokumentálásával foglalkozott, és hihetetlenül rövid idõ alatt hatalmas munkát végzett el. Óriási dokumentumanyagot gyûjtött össze és dolgozott fel. Több országot megjárt dokumentumok és tanúk nyomában. Elõször írta meg Raoul Wallenberg életrajzát. Egymás után megjelenõ könyvei sorában az utolsó a nagy, összefoglaló mû, a Zsidósors Magyarországon. Ilyen jellegû összegzõ mû a vészkorszak után három évvel alig akadt a világon. Lévaitól ismerhették meg a magyarországi zsidóság sorsát a nagyvilágban angolul, németül, franciául. A Zsidósors Magyarországon az utolsó pillanatban jelent meg, mielõtt a szerzõt és tárgyát kizárták volna a nyilvánosságból. Lévai az ötvenes évek végén térhetett vissza a nyilvánosságba. A holokauszt kutatói máig alapmûként támaszkodnak munkáira, amelyekben persze olyan adatok és állítások is vannak, amelyeket a történettudomány azóta pontosított vagy megcáfolt. A háromnegyed évszázaddal ezelõtt megjelent történelmi jelentõségû alapmûvet jelentõsen kibõvített, eligazító jegyzetanyaggal és Dési Jánosnak Lévai életérõl szóló tanulmányával adjuk közre.