Violeta

Leírás

"Etelvina azt akarja, hogy mivel itt vagy, gyónjak és áldozzak; fél, hogy sok a bûnöm, és ez kárhozatba taszít. Egyetértek veled, a gyónásból nem kéne szokást csinálni, elég volna egyszer-kétszer gyónni az életben, amikor feltétlenül szükséges megszabadítani a lelket a bûnöktõl. Különben pedig az elmúlt húsz esztendõben nekem nem volt alkalmam vétkezni, és már megfizettem a korábbi hibákért. Egyszerû normát követtem: bánj úgy a többiekkel, ahogy szeretnéd, hogy õk bánjanak veled. Azért pár embernek okoztam fájdalmat. […]
Miután egy évszázadig éltem, sajnálom, hogy kipergett az idõ az ujjaim közül. Hová lett ez a száz esztendõ?
Neked nem tudok meggyónni, Camilo, az unokám vagy, de Etelvina megnyugtatására, ha akarod, feloldozhatsz. A bûn nélküli lelkek könnyedén úsznak át a csillagos ûrbe, és csillagporrá változnak."

"Van egy bizonyos idõ az életre, és van a halálra. A kettõ között van idõ emlékezni" – írja a százesztendõs Violeta Del Valle unokájának, Camilónak. Az asszony, aki 1920-ban született, abban az évben, amikor a világszerte pusztító spanyolnátha-járvány elérte Dél-Amerika partjait is, 2020-ban, a koronavírus-járvány idején, a halálos ágyán számot vet életével. Unokájának írt visszaemlékezésében megelevenednek a huszadik század viharos eseményei: pandémia, gazdasági világválság, háború, politikai harcok és társadalmi küzdelmek, egy gyorsan változó világ legfontosabb pillanatai. Mindeközben a sorok között kibontakozik egy kivételes nõi sors, egy olyan asszonyé, aki az õt ért tragédiák és veszteségek dacára mindvégig próbált hû lenni önmagához és harcolni azokért, akiket mindennél jobban szeretett.

Isabel Allende regénye egy tökéletlenségében is lenyûgözõ asszony páratlan érzékenységgel megírt története. Violeta meséje végsõ soron az életrõl szól: azokról az örömteli, szomorú, küzdelmes és szenvedélyes pillanatokról, amelyek döntõen befolyásolják mindannyiunk sorsát, bármelyik földrészen is éljünk.