Tut-Ankh-Amen koporsója és múmiája

Leírás

Százéves a világhírû felfedezés. Az eredeti négyszáz fotóval jelenik meg a lenyûgözõ Carter-napló.
1922. november 4-én fedezték fel Howard Carter brit régész munkásai a Tutanhamon egyiptomi fáraó (Kr. e. XIV. sz.) sírkamrájához vezetõ lépcsõsort. A fiatalon – legfeljebb 19 évesen – elhunyt uralkodó, akinek regnálása nem tartozott éppen az ókori birodalom legjelentõsebb korszakai közé, a felfedezés következtében hamarosan világhírû lett, sírja ugyanis 3000 év után szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit. Howard Carter, aki 1907 óta állt a dúsgazdag angol arisztokrata, Lord Carnarvon alkalmazásában, és korábban a 18. dinasztia szinte összes fáraójának – például Hatsepszutnak, IV. Thotmesznek és I. Amenhotepnek – a sírját feltárta, végül 8 teljes éven át fáradozott azon, hogy megtalálja és világhírûvé tegye a korszak egyik legjelentéktelenebb uralkodóját. A fáraó végsõ nyughelyének felfedezését egyébként egy Theodore Davis nevû régész már 1907-ban magáénak vallotta – kegytárgyakat talált ugyanis Tutanhamon nevével -, Carter azonban nem fogadta el ezt az eredményt, és 1914 során – VI. Ramszesz sírjának közelében – újabb ásatást kezdett. Mivel a kutató 1921-ig nem mutatott fel eredményt, Lord Carnarvon türelme érthetõ módon egyre inkább fogyott, a tudós azonban az utolsó pillanatban, 1922. november 4-én végül mégis ígéretes felfedezést tett, ami késõbb világszenzációvá vált. Ezen a napon Carter egyik munkása egy lépcsõfokot talált az ásatásnál fekvõ hegyoldalnál, melyet megtisztítva hamarosan egy lépcsõsor, majd egy Tutanhamon pecsétjével díszített, befalazott ajtó tárult a kutatók szeme elé.

A régész két nappal késõbb értesítette Carnarvont a felfedezésrõl, a lord jelenlétében pedig – november 25-én – lebontotta az ajtót, és bejutott a sírkamra folyosójára; újabb négy nap telt el, mire Carterék a kamra elõterének ajtaját is eltüntették, ekkor pedig már arról is meggyõzõdhettek, hogy Tutanhamon végsõ nyughelye szinte teljesen érintetlen. Az összesen négy szobából álló síremlék felbecsülhetetlen értékû kincset rejtett magában, aminek már a számbavétele is emberpróbáló feladatnak bizonyult: a leghíresebb leleten, a múmia világhírûvé vált arany halotti maszkján kívül egy – hasonlóan ismert – pompás aranyozott trónszék, valamint egy színaranyból készült koporsó is várta Carteréket, nem beszélve a rengeteg sírtartozékról, a fáraó szerveit õrzõ kanópuszládáról, a halott gyolcsaiba csavart amulettekrõl – az úgynevezett usébtikrõl -, az elefántcsontból, alabástromból és ébenfából készült kegytárgyak tömkelegérõl, illetve a túlvilági utazásra készülõ uralkodó egyéb használati tárgyairól. Annak ellenére, hogy Tutanhamon az egyiptomi történelem egy viszonylag zûrzavaros korának jelentéktelen fáraója volt, végsõ nyughelyén olyan kincsek rejtõztek, melyek Carter felfedezését világszenzációvá tették. Az arany és a drágakövek csillogása mellett ugyan hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mégis tény, hogy a sírkamra a tudományt is felbecsülhetetlen értékû kincsekkel gazdagította, ugyanis az épségben maradt helyiség rengeteg információt szolgáltatott az egyiptomi temetkezési szokásokról és a korszak eseményeirõl. Ezen ismereteket egyébként a modern orvostudomány évtizedekkel késõbb jelentõsen kibõvítette.