Szent László III. – Kard és glória

Leírás

László király uralkodását határozott kül- és belpolitika jellemzi. A Szentszékkel együttmûködik, de Magyarország belügyeibe nem enged beleszólást. Felelõsen, kemény törvényalkotással igyekszik országa helyzetét stabilizálni.
Közben az elûzött, konok és bosszúszomjas Salamon továbbra sem tesz le abbéli szándékáról, hogy a magyar koronát visszaszerezze. Mivel sógora, a német Henrik támogatását már nem élvezi, a Kárpátok keleti lejtõi mögött akkortájt megjelent kipcsák kunok, és a már generációk óta az Al-Duna mentén lakó besenyõk között keres szövetségest. Ezzel elindul egy veszélyes úton, ahonnan számára már nincs visszatérés. Hiszen gyõzhet-e egy olyan uralkodó felett, akit népe már életében szentként dicsõít?
László tehát a Kárpátok északkeleti hágóin át beözönlõ kunokkal honvédõ háborúba bonyolódik. A határvédelem mellett azonban földjének gyarapítását is szem elõtt tartja. A horvát belharcokba történõ beavatkozásával unokaöccsét, Álmos herceget a horvát trónra segíti. Életének végsõ szakaszában László, e kivételes karizmájú, Európa-szerte tisztelt és becsült uralkodó – akit a katolikus királyok szívesen látnának egy Jeruzsálembe induló keresztes had élén – megvív az al-dunai besenyõkkel is, ezzel tovább tágítja országának határait.
A sors csupán negyvenkilenc harcos esztendõt adott László királynak, akit e két szó: a kard és a glória jellemezhet legjobban, erre utal az életérõl szóló regénytrilógia befejezõ részének címválasztása is.