Menedék

Leírás

A szoba és a Hívnak a csillagok címû New York Times bestsellerek szerzõjétõl

"olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levõ kuktafazék"
Margaret Atwood

Három férfi maga mögött hagyja a világot, útnak indulnak egy kis hajóval egy sziget felé, amelyet vezetõjük álmában megpillantott. Csak a hitük vezeti õket.

Írország, hetedik század. Artt tudós és pap, aki álmot lát, amely arra indítja, hogy hagyja maga mögött a bûnös világot. Magával visz két szerzetest – az ifjú Triant és az idõs Cormacet, és a Shannon folyó mentén haladnak, hogy keressenek egy eldugott helyet, ahol kolostort alapíthatnak. Kiérnek az Atlanti-óceánra, ahol egy sziklás, meredek partú, kietlen szigetbe ütköznek, amelyen több tízezer madár él. Isten dicsõségére birtokba veszik. Hogyan lehetséges a túlélés egy efféle elhagyatott helyen?

"Menedék. A hetedik századi Írországban három férfi bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják Istent. Emma Donoghue könyve olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levõ kuktafazék. A radikális elszigeteltség tüneményes hatásokat vált ki a szereplõkbõl. Mi az isteni kegyelem? Mi a tiszta lélek? Mi az erény? Nem az, mint eredetileg hitték volna." – Margaret Atwood

"A Menedék földöntúli, meditatív légkört teremt, amelyet át tud érezni bárki, aki hajlandó elgondolkodni azon, milyen áldással és milyen áldozatokkal jár, ha életünket egy spirituális ügynek szenteljük. (…) Donoghue ravaszul szövi a szálakat, hagyja, hogy három szereplõje belakja saját szerepét. A sziget erõforrásainak ostoba elpusztítását korunk olvasói is értik, Donoghue azonban nem hajlandó a szereplõket a jelenkori krízisek szimbólumává degradálni. (…) A hatás elragadó, néha felkavaró és végsõ soron döbbenetes." – Washington Post

"Meglepõen ellenállhatatlan és lebilincselõ kaland, (…) a részletes, bensõséges történetfûzés csodája. (…) Valójában ez a rövid regény a vallási fanatikus nárcizmusának és az emberi közösségek ennek ellenére fennálló szívósságának tanmeséje. A három szerzetes a hit és a munka egymásnak ellentmondó vallási imperatívuszát jelenítik meg a lehetõ legélénkebben, bár Donoghue nem hagy kétséget afelõl, melyik mellé szeretne állítani bennünket. A Michael-szikla a maga kopár szépségével szinte egy negyedik szereplõ, és ezzel a könyv bekerült az ökológiai fikció klasszikusai közé." – Historical Novels Society

"Idõszerû allegória, amelyben három szerzetes próbára teszi hitét egy lakatlan szigeten. (…) Bár a szöveg tele van vallásos utalásokkal, Donoghue prózája a tárgyi világ leírásában szárnyal, a narratíva klausztrofób jellege is abban enyhül. Emellett a magány és a hit tematikái mellett a könyv ökológiai figyelmeztetései a legegyértelmûbbek." – Observer

"A Menedék egy ír szigeten alapított kora keresztény kolostor igaz története alapján járja körül a babona, a folklór, a hit és az alapvetõ emberi szükségletek sajátos elegyét egy küldetés alatt. Csakúgy, mint A szoba esetében, Donoghue leírásai itt is olyannyira kitágítják a kicsi, szûk tereket, hogy végül már univerzális mélységeket foglalnak magukba. (…) A Menedék elgondolkodtató és gondolatébresztõ, megmutatja, milyen szakadék keletkezhet – különösen nehézségek felmerülése esetén – aközött, amit hitünk szerint hangoztatunk, és aközött, ahogyan élünk."
– Book Page

"A sziget Donoghue regényeinek egy közös vonását: a bezártságot jeleníti meg. A szoba erre a nyilvánvaló példa, de a Hívnak a csillagok is egy apró dublini szülõszobán játszódik a spanyolnátha idején, A csoda pedig egy házban. (…) Ahogy azt Greene, Spark és Mauriac is tudta, a katolikus regény tökéletes szûk környezetet kínál, amelyben meg lehet vizsgálni a szeretet, a hit, a kegyelem és – ez esetben – a barátság kérdéseit." – Spectator

"Nagyszerû olvasmány, amelyben Donoghue gondosan odafigyelt a természetrajzi és történelmi tényekre, miközben feltárta a hit és az õrület kérdéseit, megvizsgálta, mi szükséges az életben maradáshoz, és mit jelent embernek lenni." – Brooklyn Rail

"Nyomasztó a huszonegyedik századi élet? Azt kívánjuk, bárcsak eltûnhetnénk, akár csak pár órára is egy régebbi, egyszerûbb, tisztább életbe? Nos, nem sok tisztább hely van, mint egy kivételesen barátságtalan sziget Írország nyugati partjainál, amelyen csak egy hatalmas lundakolónia él, valamint három súlyos felszereltségi problémákkal rendelkezõ hetedik századi szerzetes. Az ír-kanadai Emma Donoghue (A szoba, A csoda) zseniálisan kivitelezett, minden ízében lebilincselõ új regényében egy Artt nevû istenfélõ utazó tudós pap álmot lát, miszerint keresnie kell egy mindentõl távol esõ szigetet, amely nem áll kapcsolatban a bûnös és tunya modern világgal, és ott kolostort kell építenie. Minimális felszereltséggel vág útnak ("Isten majd ád mindent", vallja), és magával visz két meglepett, de hozzá hû tanítványt: a furcsa, de tengert ismerõ fiatal Triant és a harcban edzett, idõs korban megtért Cormacot. Csónakban ülnek, iránytûjük csak a hitük, és felfedezik a ma Michael- szikla néven ismert szigetet (talán emlékeznek rá, itt él az idõs, szakállas Luke Skywalker az egyik végtelenül hosszúra nyújtott új Star Wars-filmben). Donoghue mesteri, szinte hipnotizáló részletességgel mutatja be a sziget kopár felszínét és makacs új lakóknak az életben maradásért folytatott munkáját, ugyanakkor ennek a kivételes regénynek az ereje az, ahogyan a szerzõ visszafogottan, drámaian megmutatja a hit és a túlélés, az engedelmesség és az önfenntartás közötti konfliktust. – Lit Hub

"A szoba szerzõjének minden új könyvének megjelenése öröm. Emma Donoghue legutóbbi könyve, a Menedék a 7. századi Írországban játszódik: egy karizmatikus vezetõ elindul két másik emberrel, hogy Istennek tetszõ életet teremtsenek maguknak. Új otthonuk egy mindentõl távol esõ sziget, amelyen csak madarak élnek, ezrével. Ma ezt a szigetet Michael-szikla néven ismerjük, a múlt pedig Donoghue sajátos stílusa révén elevenedik meg." – Book Riot

"Élvezetesen klausztrofób. (…) Donoghue (A csoda, Érzékek tánca) kiválóan ért az elszigetelt helyzetek leírásához és a kevés szereplõ közötti dinamika feltárásához, ahogy azt láttuk A szoba és a Hívnak a csillagok esetében is. (…) A menedék szigete az idõ elõrehaladtával inkább börtönnek tûnik. A vallási fanatizmus és a bezártság csodálatos tanulmánya ez a regény, a Matrix és az A paradicsomba olvasóinak bizonyosan tetszeni fog. Emma Donoghue tizenkettedik regénye elmélyült karaktertanulmány három hetedik századi szerzetesrõl, akik kolostort alapítanak egy mindentõl távol esõ ír szigeten." – Shelf Awareness

"Donoghue (Hívnak a csillagok, 2020) prózája csillog a tiszta természet, a számtalan tengeri madár képeitõl, de ahogy Artt szenteskedése egyre inkább szembekerül a józansággal, Cormacban és Trianban felmerül, hogy hûségesküjük a vesztüket okozzák. Mint mindig, Donoghue ezúttal is valósághû érzelmeket mutat meg a szûk környezetben élõ szereplõkbõl, és eközben aprólékosan feltárja a hit által támasztott igényeket. Ez a történelmi regény emellett figyelmeztetés a vallási uralom veszélyeirõl. IGÉNYES TÖRTÉNELMI HÁTTÉR: Donoghue olvasói és a gondolatébresztõ irodalom minden rajongója élvezettel fogja olvasni ezt a csendesen drámai mesét." – Booklist

"Donoghue idõnként elszakad a jelen kortól, így tette ezt most is, nem szakadt el azonban attól, hogy lebilincselõ történetet szõjön pontosan megrajzolt szereplõkkel. (…) Minimális cselekménnyel teremt feszültséget, a szerzetesek közötti konfliktusok akkor teljesednek ki, amikor Trian megbetegszik, és kiderül a titka. Artt bigott reakciója kiprovokálja a regény megnyugtató végkifejletéhez vezetõ konfliktust. A szoba címû regényhez hasonlóan ezúttal is szûk terekben zajlanak a feszültséggel teli párbeszédek, ebbõl a középkori kiruccanásból hiányzik ugyan az elõzõ regény tágabb értelmezési lehetõsége, de a szerzõ kalandvágyóbb rajongóinak tetszeni fog a nehéz téma megjelenítése. Ez a regény a tehetséges szerzõ egy újabb szép munkája." – Kirkus

"Fél éjszaka ébren tartott ez a könyv – képtelen voltam letenni, megbabonázva olvastam egyetlen nekifutásra. Ez a regény minden tud, amit egy regénynek tudnia kell: szenvedélyes, kiszámíthatatlan és kérdéseket vet fel. A Menedékben Donoghue különös, felkavaró stílusának legjava." -Maggie O’Farrell, a Hamnet szerzõje

"A Menedék. A 7. századi Írországban három férfi bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják Istent. Emma Donoghue (A szoba) feszültséget ad a radikális izolációhoz, és az eredmény csodálatos. Mi az isteni kegyelem? A lélek tisztasága? Az erény? Nem az, amit gondolnánk. – Margaret Atwood

"A mesék tisztaságával elmesélt Menedék ismeretlen területre visz bennünket, ahol a köd mindenkit szigetté tesz. Donoghue szerzetesei olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek nem csak vallásos hitüket rengetik meg, de az egymásba és a természetbe vetett hitüket is. Ez egy türelmes, elgondolkodtató regény, amely sokat mond a spiritualitásról, a reményrõl, az emberi gyarlóságról és a kegyelem csodájáról." – Esi Edugyan, a Washington Black Giller-díjas szerzõje

"A menedék csodaszép és idõszerû regény az elszigeteltségrõl, a szenvedélyrõl, valamint az engedelmesség és a létfenntartás közötti konfliktusról. A sziget és a szereplõk sokáig velem maradtak az olvasás befejezése után is." – Sarah Moss, a Summerwater szerzõje

"Milyen csodálatos, erõteljes, ragyogó, gazdagon szõtt, mégis spártai és szigorú könyv ez! Nem tudtam letenni. Lírai, zsigerekre ható, az egyik pillanatban nyugodt, a következõben pedig annyi feszültség van benne, mintha belénk marna. (…) Egyszerre szól arról, hogyan marad életben Isten három szolgája egy szigeten szinte semmivel érkezve, valamint arról, milyen a diktatúra, az elszigeteltség, az igazi testvériség, a szeretet, az igazi hit és hogy hol van az ember helye a természetben." – Rachel Joyce, a Harold Fry valószínûtlen utazása szerzõje