Hó

Leírás

Mint oly sok ír regényben, itt is egy katolikus pap áll az események középpontjában. Aki már nem él, mert a legelsõ jelenetben láthatjuk, ahogy valaki meggyilkolja. És sejthetjük (ha már olvastunk ír regényeket), hogy nem bûntelen. Sõt azt is, hogy szörnyû bûnöket követhetett el, ha szörnyû halállal kellett halnia.
Strafford felügyelõnek kell kinyomoznia, ki követhette el a gyilkosságot, de nincs könnyû dolga, mert úgy tûnik, a Ballyglass House-ban mindenki õriz valamilyen titkot, vagy valami okból nem akarja elmondani az igazat. Pedig a gyilkos csak a ház lakói vagy a bejáratosak közül való lehet, mert betörésnek semmi nyoma.
És miközben Strafford nyomoz (és tudja, hogy az állam és az egyház vezetése szeretné eltussolni az ügyet), egyre csak esik a hó, és mindent belep: didereg a táj, didereg Strafford, didereg az olvasó a szûnni nem akaró ír havazásban.
Mindez akár egy Agatha Christie-regény sztorija is lehetne, és Banville érzékelhetõ módon az õ jól kitaposott krimiregény-nyomdokain halad. De mégsem egészen. Mert a sztori – a hamis nyomokkal és a megoldással együtt – emlékeztet ugyan Christie regényeire, de a stílus, a jellemábrázolás, a hangulatfestés, a szöveg gyakorta megcsillanó költõisége egészen pazar – mint Banville minden könyvében. Írhat történelmi regényt, mélylélektani prózát vagy krimit, Banville az angol nyelvû irodalom egyik legnagyobb varázslómestere.