Felszámolás

Leírás

“Ha az életemet történetként kívánom látni (és ki ne kívánná ismerni a saját történetét, melyet aztán megnyugodva – vagy éppenséggel nyugtalanul – a sorsának nevezhet), akkor B. történetét kellene elmondanom” – írja Keserû, Kertész Imre új regényének egyik hõse.Keserû, foglalkozására nézve irodalmi szerkesztõ, megpróbálja felkutatni különös barátja, B., az író utolsó, eltûntnek hitt regényét. Annál is inkább, mert B. éppen a rendszerváltás idején, 1990-ben öngyilkosságot követ el. Mi motiválja végzetes tettét? Demonstráció? Rezignáció? Hagyatékban maradt drámájában ugyanis B. kísérteties elõrelátással megírja Keserû és baráti köre jövõjét. Azt, hogy hogyan csúszik ki majd kezükbõl a saját életük, s hogyan válik “úgynevezett valósággá” mindaz, amit egykor kétségbevonhatatlan valóságnak, az életüknek hittek. Lényegében: hogy hogyan válnak a rendszerváltással véget ért negyven év túlélõivé, mint ahogyan õ, B. is csak képtelen auschwitzi születésének véletlen túlélõje.Mi sem érthetõbb, mint hogy Keserû valósággal beleássa magát B., az õ – Keserû – számára annyira fontos, szinte példaszerû életébe: mániákusan igyekszik megérteni B. sorsát, szerelmi életét, halálának okát és körülményeit.A Felszámolás tehát “nyomkeresés” is: nyomozás egy eltûnt kézirat és tûnõfélben lévõ életek után. Egyúttal úgy tûnik, hogy bezárul az alkotói kör, amelyet Kertész Imre maga köré meghúzott: ha a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért után eddig trilógiáról beszéltünk, az új mû, a Felszámolás ezt a sort most tetralógiává egészíti ki.