Out of stock

Cigány rulett

2008 – 2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lõttek. A megbüntetendõ falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal mûveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid cigány rulett: ér, akit ér.

Közvetlenül a merényletek után akadtak köztük kakukktojások is sokféle helyszínrajz készült rendõrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényû riport, melyek korhû ábrázolásában még benne van a rejtély. Mondd, a Piroskától az összes befõttet elvitték? Az õszibarackot is?
Az õszibarackot is.
Pedig az volt a legfinomabb.
Ilyesmi nem fordulhatott volna elõ Rákosi alatt.

Ahogy feküdtek a földön majdnem ruhátlan! Azt hittem, sokkot kaptak, el vannak ájulva, rá is szóltam a rendõrre: Takarjátok már be, megfáznak! A rendõr meg mondja: Meg vannak halva. [] Egy másik meg azt mondta: Bedobták a Molotov-koktélt, nehogy megfagyjanak.

Nekem ájulásom van, nem emlékszek semmire. A férjem ótotta a tüzet. Az segélt neki, aki most bent van. Elkapta a láng a függönyt. Gyönyörû szép függönyünk volt, fényes, zöld. A szõnyeg is milyen szép volt. Tiszta piros! Lángolt a ház!

Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni elõle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni.

Még egy utolsó imára mindenki odadermed. Azokért, akik nincsenek itt. Aki baltával a lábába vágott, akit meglõttek, és akinek elfagytak az ujjai.

Nem maga a gyilkos?

Cikkszám: 9789630797177 Kategóriák: , Címkék: ,

3 290 Ft

Elfogyott

Leírás

2008 – 2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lõttek. A megbüntetendõ falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal mûveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid cigány rulett: ér, akit ér.

Közvetlenül a merényletek után akadtak köztük kakukktojások is sokféle helyszínrajz készült rendõrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényû riport, melyek korhû ábrázolásában még benne van a rejtély. Mondd, a Piroskától az összes befõttet elvitték? Az õszibarackot is?
Az õszibarackot is.
Pedig az volt a legfinomabb.
Ilyesmi nem fordulhatott volna elõ Rákosi alatt.

Ahogy feküdtek a földön majdnem ruhátlan! Azt hittem, sokkot kaptak, el vannak ájulva, rá is szóltam a rendõrre: Takarjátok már be, megfáznak! A rendõr meg mondja: Meg vannak halva. [] Egy másik meg azt mondta: Bedobták a Molotov-koktélt, nehogy megfagyjanak.

Nekem ájulásom van, nem emlékszek semmire. A férjem ótotta a tüzet. Az segélt neki, aki most bent van. Elkapta a láng a függönyt. Gyönyörû szép függönyünk volt, fényes, zöld. A szõnyeg is milyen szép volt. Tiszta piros! Lángolt a ház!

Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni elõle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni.

Még egy utolsó imára mindenki odadermed. Azokért, akik nincsenek itt. Aki baltával a lábába vágott, akit meglõttek, és akinek elfagytak az ujjai.

Nem maga a gyilkos?

További információk

Író

Kiadó

Lapszám

Kiadás éve