Az õsök útja és az istenek útja

Leírás

Ez a mû egymaga képes cáfolni azt a hibás, közkeletû vélekedést, hogy Hamvas Béla nem foglalkozott a magyar kultúrával, elhanyagolta volna irodalmi, mûvészeti és történelmi tárgyú tanulmányokban érinteni a szûkebb értelemben vett magyar kérdéseket, vagy esetleg nem is ismerte azokat teljes mélységükben. Az õsök útja és az istenek útja címû nagyesszé 1943-ban született, három évvel másik, nagy koncepciójú magyarságtudományi, nemzetkarakterológiai tárgyú mûve, Az öt géniusz földje címû mûve után. A szerzõnek a mû kiadására tett erõfeszítései nem jártak sikerrel; úgy tûnt egy ideig, maga a mû is elveszett. Csak Hamvas Béla halála után, 1991-ben került elõ egy példány, amelyet Demény János gépeltetett le a kéziratról az 1940-es években.
A mû három fejezetbõl áll: I. Kényelmetlen közkérdések; II. Ágis tragédiája; III. Politika helyett misztika. Alapkoncepcióját jól kifejezi egyik sarkalatos megállapítása: "A nemzetben a lényeges nem a nagyság, hanem az arculat. Nem az, hogy kimagasló, hanem, hogy lélek. S amit róla tudnom kell, és amit róla tudni akarok, nem az, hogy milyen térfogata van, milyen maga, hány centiméter vagy kilométer, hanem, hogy mi benne a végsõ arculat és természet és karakter."
Darabos Pál így ír a mûrõl: "Saját korát és társadalmát, azok vezetõit bíráló mûvet írt, ezért bírálata és diagnózisa minden olyan korra érvényes, amelyikben megszûnik az irodalomban az élet bírálata, és helyét – az élet szégyentelen dicsérete – és a propaganda foglalja el. Mert jóllehet formailag a magyar irodalom eszmeiségérõl beszél, mondanivalóját azonban valójában az idõszerû magyar élet egész területére vonatkoztatja; ezt a szándékát a mûben egyébként fel is fedi és kimondja, hogy az irodalomnál is fontosabb dolgokról van itt szó."
A magyar irodalomtörténeti megalapozás után a történeti áttekintés, a világválság, a
politika, a szociológia, a falukutatás, a vallás, és ezernyi más terület mélyreható elemzése során bontakozik ki a mondanivaló: az a sokrétegû, finoman árnyalt hamvasi interpretáció, amely a XXI. század elején is aktuális lehet a magyar sors értelmezése során.