A mi Urunk népe

Leírás

Az Európa-szerte népszerû orosz írónõ nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenrõl és mindenkirõl van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltûrõ nõkrõl, az apaság rejtelmeirõl, õrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplõt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepõ ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemrõl, boldogságról, hitrõl és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsõséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az elõítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belsõ hang és az igazságérzet nevében.