A kettészakadt ország

Leírás

Magyarországon évtizedeken át alig létezett a szó klasszikus értelmében vett publicisztika. Ami annak tûnt, az csupán az állampárt központi bizottságának formailag közvetett, tartalmilag azonban inkább közvetlennek mondható jóváhagyásával jöhetett létre: az un. fõszerkesztõi értekezleteken. (Ki tudja ma már, mi is volt az?) A “tûrt” vagy “támogatott” sávjain belül meghatározott, cenzorilag engedélyezett cikkírói tevékenység igen távol állt a háború elõtti Magyarországon, illetve a nyugati polgári demokráciákban mûvelt, igazi, merész, szabad levegõjû publicisztikától. Attól a saját véleményt tükrözõ, saját álláspontot képviselõ, lapoknak szánt írásos szellemi tevékenységtõl, mely idehaza egészében a harmadik “té”, azaz a “tiltott” kategóriájába tartozott.