Árvízi napló

Leírás

Alig hét esztendõvel a pusztító kolerajárvány után, 1838 tavaszán minden idõk legnagyobb árvize öntötte el az ekkor már rohamosan fejlõdõ, nyüzsgõ és prosperáló várost, Pestet. A hónapok óta észlelt baljós elõjelek ellenére a lakosok nem törõdtek a fenyegetõ veszéllyel, és csupán a legalapvetõbb intézkedéseket tették meg a közeledõ jeges ár feltartóztatására. Ezért március 13-a éjjelén szinte meglepetésszerûen zúdult rájuk a tengerré duzzadt Duna vize.
A Cholera-naplóból megismert Gruber Vilma, aki ekkor már nem kíváncsi kamaszlány, hanem bájos, fiatal nõ, a természeti katasztrófa idején Pesten, az idõsebbik nõvérének a házában tartózkodik. Mivel az otthonuk a megáradt folyótól csak egy utcányira fekszik, kis családjával hamarosan az események középpontjába kerül. Az õ szemével láthatjuk, ahogyan az "árvízi hajós", Wesselényi Miklós a veszéllyel mit sem törõdve, fáradhatatlanul segíti csónakján a bajba jutottakat. De mások is kiveszik a részüket a mentésbõl, például az ismert nyomdász, Landerer Lajos vagy István fõherceg, József nádor fia.
A tragédia következtében Pesten a házak fele a földdel vált egyenlõvé, vagy lakhatatlanná tette õket a napokig dühöngõ árvíz. Vajon hogyan lehetséges egy ilyen mértékû katasztrófa után talpra állni, és újrakezdeni az életet – akár egy fiatal lánynak, akár egy városnak?
Fábián Janka új kisregényében választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, és megismerhetjük annak a pár szörnyû napnak a történetét, amely szinte pontosan tíz évvel a forradalom kitörése elõtt sokak életét romba döntötte, de egyúttal az újrakezdés reményét is megcsillantotta.